Az Éghajlat Könyvkiadó, a Hitel folyóirat és a Nagyítás hetilap közös szociográfiai pályázatának eredménnyhirdetése

és

 A szociográfia újjáéledése – cikk a következő oldalon.

Bemutatjuk könyveinket

A Könyvhéten voltunk

Esővel indult, kánikulával zárult az idei könyvhét, amely ismét megmutatta: van érdeklődés, olvasási kedv (legalábbis Budapest belső területein…) Az Éghajlat Könyvkiadó nívós kínálattal  és változatos programmal készült az eseményre. Már pénteken sokan voltak Csaba László professzor és Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter dedikálásán. Szombat délelőtt sorok álltak Placid atyánál, aki az aláírás mellé kedves szavakkal is szolgált, délután Bolberitz Pál és Freund Tamás kötete vonzotta az olvasókat. Vasárnap délelőtt Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök, délután pedig Székely János püspök úr volt velünk Esztergomból. Siker fogadta Pölöskei Ferenc, Tamás Menyhért munkáját is. Az Ady-kötetünk pedig a könyvhét egyik szenzációja volt.

Tekintse meg fotógalériánkat!

IDEI MEMENTÓ 

Tegnapelőtt sokan voltak nálunk. Kint a kirakat előtt is megálltak néhányan, s nézték, hogyan derül a közönség a kedves és népszerű televíziós, Ókovács Szilveszter poénjain. Az egyik munkatársunk épp pótszékekért indult, tőle az ellesett disputa, két jégbefagyott ember rövid és lényeglátó beszéde:

-Ezeknek szokták betörni a kirakatát, mi?
-Jah.
- Nem csodálom, most is két Orbán-könyv van a kirakatukban!”

Reggelre aztán meg lett a mellékelt eredmény. Szép vörössel. Láttunk ilyet már. Emlékszem még, 1956 telén ezzel a színnel írták fel az iskolánk kerítésére: „Reszkess te sötétben bujkáló ellenforradalmár!” Az elmúlt hét nyáron, amióta miénk az üzlet, négyszer törték már be a portált. Kalapáccsal verték rá az üveget a bent álló feszületre, kővel dobáltak Márait és Wass Albertet, maró festékkel írtak lemoshatatlan jeltelen jeleket az üvegre. És – mivel úgy látszik, nem tanulunk – most a piros festék jött a mesekönyvek fölé.

Így aztán hozzálátunk, takarítunk. Legközelebb Placid atya jön hozzánk, tőle tudjuk a túlélés négy szabályából, hogy nem szabad panaszkodni, s akinek van hová kapaszkodnia, annak mindig könnyebb. Nyújtjuk hát hígítós, piros festékes kezünket.