Bolberitz Pál köszöntése.

2011. október 7.

            Tisztelettel, nagyrabecsüléssel és szeretettel köszöntöm dr. Bolberitz Pál apostoli protonotárius urat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzorát hetvenedik születésnapján.

            A mostani alkalommal a tudós professzort köszöntjük, akinek életművéből szemelvények jelentek meg díszkiadásban.

            A professzor úr 1941. szeptember 15-én Budapesten született. Teológiai tanulmányait a Budapesti Hittudományi Akadémián végezte, ahol teológiai doktorátust szerzett. Pappá szentelése 1966. június 19-én volt. Rövid lelkipásztori beosztása után két évig Rómában posztgraduális tanulmányokat végzett: a Pápai Gergely egyetem filozófus hallgatója és a Rota Romana egyházjog hallgatója volt. 1973-tól az Esztergomi Hittudományi Főiskola professzora, majd 1978-tól a Budapesti Hittudományi Akadémia tanszékvezető professzora. A Hittudományi Kar 1950-től – az egyetemtől elválasztva – az akadémia nevet viselhette, de az egyetemi feladatát töretlenül végezte. A szabadság elnyerése után az újonnan megalakult Pázmány Péter Katolikus Egyetem keretébe visszakerült. Több alkalommal volt a Hittudományi Kar dékánja.

            Professzori munkája mellett az Esztergom-Budapesti főegyházmegye Prímási Főszentszékének a bírája, a Magyar Kolping Szövetség országos prézese, a Nemzetközi Cusanus Társaság tagja, a Szuverén Máltai Lovagrend káplánja, a Szent István Tudományos Akadémia elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi doktor képviselője.

            Tudományos munkássága elismeréseként több kitüntetés tulajdonosa: a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, Fraknói Vilmos-díj, Széchenyi-díj, Parma Fidei, a Hit Pajzsa kitüntetés, a Savoyai Olasz Királyi Ház Szent Móric és Szent Lázár Rend tiszti keresztje.

            Közel négy évtizedes tudományos munkássága alatt számtalan publikációt hozott létre. A jelentősebb műveinek címét megemlítem: Thália és teológia; A keresztény bölcselet alapjai; Elkötelezetten; Érték és etika; Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája; Győzedelmes hit; Hit és ész; Bölcselettörténet; Isten, ember, vallás; Lét és kozmosz; Az anyagi világ keresztény szemlélete; Minek gyónjak?; Szabadság és erkölcs; A filozófia lényege, alapproblémái, és ágai.

            Irodalmi tevékenységével, különböző előadásaival határozott és világos tanítást adott az olvasóknak és a hallgatóknak abban az időben, amikor a gyakorlati materializmust erőszakolták az emberekre, és ugyanezt tette, amikor a szabadság elnyerése után az elvilágiasodás szellemisége befolyásolta a közvéleményt, a relativizmus és a szubjektivizmus elterjesztésével. Világos útmutatást, tájékozódást adott könyvein, írásain keresztül, de élő szóval is előadásaiban, prédikációiban. Hangozzék el a köszönet félévszázados töretlen, következetes tanítói magatartásáért úgy a tanítványai, mint az olvasói és a hallgatói részéről.

            A szép évforduló alkalmával önálló kötetben jelentek meg válogatott teológiai és filozófiai írásai az Éghajlat Könyvkiadó gondozásában a következő címmel: Relatív és abszolút. Az ünnepi köszöntés alkalmával történik ennek a kötetnek a bemutatása.

            A most megjelent írásokban elsősorban a mély gondolkodású filozófust emelem ki. Elsőnek azt emelem ki, hogy a szerző, bármennyire magától értetődő, világos fogalmakkal találkozunk műveiben. Manapság – részint az információáradat következtében – elterjedt a felületes, elhamarkodott gondolkodás. Elmarad a szavaknak, a fogalmaknak a pontos jelentése, aminek következtében félreértések, félremagyarázások, sokszor tudatos félrevezetések jönnek létre. Sajnálattal látjuk, hogy nem egyszer még a tudományosnak tűnő megfogalmazásokból is hiányzanak a világos fogalmak.

            A szerző a filozófiát igazi tartalma szerint műveli. Ma a fogalmak elmosódottsága miatt mindenféle elméletet vagy szakmai módszert filozófiának mondanak. Így fordul elő, hogy beszélnek az üzleti vállalkozás filozófiájáról, vagy az áruk értékesítésének a filozófiájáról. Eredeti értelmében a filozófia a bölcsesség keresését és szeretését jelenti. Nem a sok tudást jelöli, hanem az emberi élet értelmezését és irányítását szolgálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az ember, mi az emberi élet célja, hogyan értelmezzük az embert körülvevő világot. Lényegében az embernek és környezetének az értelmezését adja olyan alapelvekből kiindulva, amelyekre értelmes és értékes élet építhető fel.

            A szerző a régiek értelmezését felhasználva szól a mai ember meglátásai és problémái szerint. Mint hívő ember – évezredek gondolkodóit követve – Isten személyében találja meg azt az abszolút pontot, amelyből kiindulva az emberi lét stabil értelmezése megtalálható.

            A mai gondolkodásmódban eluralkodó relativizmussal szemben felmutatja a biztos és stabil pontokat, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi lét értelmezésében. A könyv címe is kifejezi ezt: Relatív és abszolút. Ezt olvassuk róla: „XVI. Benedek pápa számos írásbeli és szóbeli megnyilatkozásában szól korunk nagy betegségéről, a relativizmus diktatúrájáról. A mindent relativizálók relativizálása azt a rejtett törekvést igyekszik leplezni, hogy a hamis szabadsággal kecsegtetők sem tudnák nézeteiket olyan bátran hirdetni, ha nem lenne valamiféle abszolút fogódzópontjuk. Az abszolút és a relatív kölcsönösen feltételezik egymást, mert az abszolút teszi lehetővé a relatívat, míg a relatív feltételezi az abszolútot.” (5)

            Korunk gondolkodásmódjának másik jellegzetessége a szubjektivizmus, amelynek a segítségével bármilyen vélekedés jogosságát lehet hirdetni, annak érvényesítését lehet követelni. A szubjektivizmus elsősorban a lelkiismeretet, az ember erkölcsi cselekedeteit befolyásolja, vezetheti félre. Igen értékes tanulmány szerepel a szubjektív és az objektív lelkiismeretről. Ebben olvassuk, hogy a szubjektív vagy objektív lelkiismeret világosan rámutat arra, hogy erkölcsi ítéleteinkben mindig számolni kell a szubjektív és objektív feltételekkel. „Aquinói Szent Tamás már a 13. században rámutatott arra, hogy a lelkiismeret működése egyetemes emberi jelenség, és nem más mint az erkölcsi alapelvek és a természetes erkölcsi törvény, illetve a természetjog tudatosulása bennünk és alkalmazása konkrét erkölcsi tetteink megítélésében.” (19)

            Az emberi lét értelmezésével kapcsolatban igen értékes Az ember mint személyes substantia c. tanulmány. A lényeges mondanivalót mindjárt a cikk kezdetén megtaláljuk: „Az ember (…) metafizikai vizsgálata arra a kérdésre keresi a választ, hogy »mi« az ember és hogy »ki« az ember. Az első kérdés az ember lényegére, a második az ember sajátos létére irányul. Az ember lényegét »világban-való-lété«-ből (…), míg az ember sajátos létét személyes struktúrájából és az abszolútumra irányuló aktivitásából kívánjuk értelmezni.” (162)

            Az ember személy, ezért a személyes cselekedete más jellegű, mint az ösztönös kívánságok követése. Ennek a természetét lényegre mutatóan állítja elénk az említett tanulmány: Szubjektív és objektív lelkiismeret?

            A lelkiismeret irányítja az emberi cselekvésmódot. Szellemi tartalma és a szabadság jellege miatt sajátos jellegű, és ezt erkölcsnek nevezzük. Az erkölcs szót folyton használjuk, szükségességét elismerjük, de tartalma a közvéleményben nagyon eltérő, szubjektív jellegű. Az egyetemes tapasztalat mutatja, hogy megfelelő erkölcsi normára és cselekvésre szükség van, különben az egyéni élet és a közösségi élet is rendezetlenné válik. Ebből a szempontból megközelítve is igen értékes és a mai gondolkodásmódunkban is útmutató Az etika alapelvei (262–305), valamint a Kultúra és erkölcs (9–15) c. tanulmányok.

            Az emberi élet értelmezéséhez hozzátartozik, hogy találjunk olyan szilárd pontot, amelyre felépíthető az emberi élet és emberi cselekvés. Általános emberi tapasztalat, hogy ez a szilárd pont meghaladja az érzékszerveinkkel tapasztalható világot, vagyis transzcendens jellegű. Az immanens jellegű értelmezések minden tetszetős beállítottság ellenére nem adnak igazi választ, és sikerteleneknek bizonyultak. Erre vonatkozóan értékes tanulmány található a jubileumi kötetben: Isten létének igazolása a mai keresztény bölcselet tükrében (306–360).

            Ehhez kapcsolódik a gyakorlati tevékenység megfogalmazása, amely ehhez az abszolútummal összeköt. Bár ez a terület a teológia világához vezet, mégis rendelkezik az emberi gondolkodás adottságaival. Erre a területre vonatozik a tanulmány: A teológiai erények filozófiai alapjai (47–58).

            Végül az ember közösségi lény. A közösség nem ösztönös csoportosulást jelent, hanem az emberek egymás melletti életének az igazi értékek szerinti formálást és irányítást. Korunkban különösen is érzékenyek vagyunk a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban. Hangoztatjuk a szabadságot, de ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy bármi megtehető, hanem úgy, hogy belső erőfeszítéssel és döntéssel kell az erkölcsi értékeket kiművelni. A társadalmi élettel kapcsolatban találunk több rövid, de lényeget kiemelő útmutatást. Ilyen: Család és erkölcs; A jó házasság; Igazságosság a társadalomban; Jog és kötelesség.

            A jubileumi könyvben találkozunk a mély gondolkodású teológussal és lelkipásztorral is. Vall a papi hivatásról, a keresztény erények értékéről, az örök életről, a böjt és az önmegtagadás értékéről.

            Gazadag tartalmú könyvet vehetünk a kezünkbe. Lényegbe látóan ad útmutatást az emberi élet kérdéseire vonatkozóan. Mint igazi filozófus segít abban, hogy az olvasó is részesedjék abban a bölcsességben, amelynek a segítségével életét értelmessé, tartalmassá teheti, és amely segíti, hogy a mulandó célokon felülemelkedve az örök értékek és az örök élet birtokosa legyen.

            A kezünkben lévő könyvben korunk szellemi életének és irányzatainak legfontosabb kérdései találhatóak. A szerző nem mint tanító mester mutatkozik be, hanem mint aki hivatásból teljesíti kapott tanítói szolgálatát. Az írásokban megmutatkozik az, amit a hivatásról olvashatunk: „A hivatás mindig »felülről« jön. Tartalma szellemi. A hivatás nem más, mint elhivatottság az örök értékek, végső soron Isten oldaláról, ezen értékek osztatlan, hűséges szolgálatára. Mivel a hivatás mindig küldetésre irányul, hiszen a hívó szó egyben valamely feladat elvégzésére való késztetés bennünk, kötelez is. Erről lelkiismeretünk szava is tanúságot tesz.” (110)

            A kapott hivatásnak és küldetésnek a teljesítése tükröződik a szerző irodalmi munkásságán is. Munkássága Istentől teljesített feladat teljesítését tükrözi. De gyümölcseiben mi gazdagodunk. Éppen ezért hangozzék el az emberi köszönet a professzor úr felé közel négy évtizedes szóban és írásban történt tanításáért. Mély lelki táplálékot kaptunk tőle, amelynek rövid foglalata a most megjelent könyvben található gyűjtemény.

            Születésnapján, könyvének bemutatásán szívből kérjük életére Isten áldását, hogy még sokáig teljesíthesse hivatását, részesüljünk tanítása révén lelki gazdagságából. És kérjük, hogy legyen jutalma Istentől a Szentírásban olvasható ígéret: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dan 12,3)

Paskai László