Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Illyés Gyula mondja, hogy „nem az igazság fölfedezése a nehéz, hanem annak kimondása.”

A most megjelent könyvnek sok köze van ehhez a kijelentéshez, hiszen műfaja szerint tényirodalom, szociográfia, amelynek megírásánál elengedhetetlen az igazság kutatása.

Mindannyian ismerjük a mondást, hogy a téma az utcán hever, a szociográfia művelőjének azonban nem elég lehajolnia a témához, a dolga ennél nehezebb, mert célja nem csak a tények rideg bemutatása, hanem olyan igazság kimondása, ami általánosan emberi, és örök érvényű. A szociográfus nem a saját igazát keresi, hanem a közösségét, mert hiszi, hogy nincs olyan, hogy a mi igazságunk és a ti igazságotok.

Amikor az igazságot kutatjuk, olyan, mintha egy labirintusból keresnénk az egyetlen helyes kivezető utat.

Labirintus látható a Körbejárt ország című, szociográfiákat tartalmazó, kiváló kötet borítóján is.

Igen, itt élünk a Kárpát-medencében, ami labirintus azok számára, akiknél nincs ott az igazság fonala.

Vannak témák, melyekről nehéz beszélni, de beszélni kell róluk.

Ilyen a romaintergráció, a hajléktalanok problémája, de ilyen a kisebbségi létbe taszított magyarság sorsa is. Nem könnyű érzelmek nélkül szóba hozni a felvidéki magyarság sorsát, de a tény az tény: a szlovák törvényhozás 2007 szeptemberében megerősítette a kollektív bűnösségünk érinthetetlenségét rögzítő Beneš-dekrétumokat.

Mit tudunk tenni? Például megírjuk Dömötör Vidor történetét, aki a Beneš-dekrétumok áldozata lett, kitelepítették cseh földre. Zavarba ejtő és megható Keszeli Ferenc, Nyelvleckék Vidornak című írása. Magunk előtt látjuk a jelenetet, amikor Dömötör Vidor néhány évvel a kitelepítés után, édesanyjával visszamerészkedett szülőföldjére… Az asszony Vidor apjának hamvait egy szatyorban hozta haza, és az egész út során a kezében fogta …

Az ehhez hasonló történetek, – szakkifejezéssel oral history – vagyis a történelembe ágyazott személyes történetek feltárása a Körbejárt ország egyik legnagyobb erénye, amelyek elvesztek volna, hiszen a történelemtudomány általában nem merészkedik a privát lét területére.

Az igazság változatlan, mint a természet nagy törvényei. Az embert viszont könnyű eltéríteni, hiszen ha rögös az út, kerülőutakon közelít célja felé. De akinél ott az igazság, az nyugodt lehet, hiszen olyan ereje van, mint a természetnek.

Nincs ennél nagyobb erő, hiszen ismerjük Jézus szavait: Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Ha nálunk az igazság, egyenes út vezet az élet nagy céljainak eléréséhez.

Ilyen cél lehet segíteni azoknak, akik az anyaországtól távol élnek, akik mindent elkövetnek, hogy magyarként teljesedjen ki életük. A Körbejárt ország szerzői nemcsak azzal segítettek, hogy a felszínre hozták az igazságot, hiszen a szövegekből kiderül, sokszor felelős értelmiségiként maguk igyekeztek orvosolni a problémákat. A könyv szerzői remek arányérzékkel tartanak távolságot, ugyanakkor mégis érzelmektől telítetten írnak, jó ritmusban adagolják az adatközlést és a drámai helyzeteket, arról nem is beszélve, hogy sok esetben erős a szövegek szépirodalmi jellege.

Az egyediben könnyű észrevenni az általánost is, azaz hiába van szó egy székely faluról, az kis túlzással az egész vidéki Magyarországra is vonatkozik: „… A háztáji, mezei munkákat lassan nem az időjárás, az évszakok rendje vagy a sürgősségi sorrend határozza meg, hanem a tévéadók műsorrácsa.” – írja Zsidó Ferenc a Nem vész el, csak átalakul című írásában.

Stendhal szerint az igazság ékesség nélküli. Az igazság tehát manipulálatlan tény, egyszerűnek ható valóságában. Sokszor gondoljuk azt, hogy az igazsághoz bonyolult következtetésekkel jutunk el, pedig a labirintus titka egyszerű: a szív és az ész közötti utat kell megtennünk, életünk során számtalan alkalommal.

Gratulálok a könyv szerzőinek, és az Éghajlat kiadónak, amiért felvállalta e nemes ügy támogatását, az olvasóknak pedig tanulságokkal gazdag utazást kívánok a Körbejárt országban.

2011. október 20. 18.00

Polgárok háza

1089 Budapest, Visi Imre utca 6.

Körbejárt ország című könyv bemutatója